Az Úr az én pásztorom... (Zsoltárok 23,1)


















Korábbi programjaink - Lelkészbeiktatás

Vajszló, 2007. szept. 8.
„MERT CSAK ÉN TUDOM, MI A TERVEM VELETEK- ÍGY SZÓL AZ ÚR”
(Jeremiás 29:11)


A Dráva közelében, az Ormánság középső részén van egy ősi református település: Vajszló. Keménynyakú, nyakas „kálomista” emberek lakják évszázadok óta. Az itt élő református ember - ha az utóbbi években megkérdezte volna egy idegen, messzi földről jövő- bizony szomorúan így szólt volna: „Nem tudom, mi az Isten terve velünk vajszlói, ormánsági reformátusokkal. Lelkészek jönnek, lelkészek mennek… az elmúlt években pedig valójában pásztor nélkül maradt a maroknyi nyáj. Igehirdető volt, de Pásztor nem.”
Isten tervét nem értette a vajszlói gyülekezet, de 2006. őszére megszánta az ÚR a kóborló nyájat. Lelkészpárt küldött az üres vajszlói parókiára- Fodor Ákost és Fodor Ákosnét-, hogy pásztorai legyenek Vajszló, Sámod, Páprád, Bogádmindszent, Hegyszentmárton, Baksa, Tengeri és Ózdfalu reformátusainak. Napra pontosan egy év múlva, 2007. szeptember 8.-án, pedig megtörtént a csoda: 39 esztendő elteltével ebben a baranyai faluban, az Ormánság szívében, lelkészbeiktatásra került sor. Eddig páratlan, és soha nem látott összefogás, lelkesedés lett úrrá a híveken és a Társegyházközség falvain. Egy idős gyülekezeti tag szerint: „készül a nép”.
2007. szeptember 8.-án verőfényes napra ébredt a falu apraja-nagyja. Az ÚR mégis szereti a nyakas vajszlói reformátusokat! Az ősi református templom zsúfolásig megtelt. Él még itt a lélek, vágyik és sóvárog Isten közelségére. A templom nemzetiszínű szalagokkal, magyar zászlókkal, hófehér virágokkal felékesítve várta a kedves lelkészpárt.
Nagytiszteletű Fodor Ákost és nagytiszteletű Fodor Ákosnét Peterdi Dániel, a Baranyai Egyházmegye esperese, iktatta be ünnepélyes istentisztelet keretében. Zúgtak a harangok, szólt az Ige üzenete. Esperes úr a 78. zsoltárból vette az Igét: a pásztor a rábízott nyájat „pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.” A beiktatott lelkészeknek útravalóul adta, hogy a jó lelkész olyan, mint a keleti pásztor: előtte jár a nyájnak. A küldetés pedig nem más, mint pásztorolni tiszta szívvel, ügyes kézzel ezt a sokat szenvedett, néha reményét vesztett gyülekezetet, Isten népét. Jézus ebben a tanítómester. Végül a gyülekezethez fordult: fogadják el a pásztorok tiszta szívét és ügyes kezét!
Valóban, a két fiatal lelkész tanúbizonyságot tett egy éven át tiszta, őszinte szívéről, lelkesedéséről, szeretetéről. A gyülekezet becsülje meg lelkészeit!
Az áldás után jelképes mozzanat következett: a gyülekezet pecsétjének és kulcsának átadása. Az ormánsági- és a távolabbi gyülekezetek lelkészei megáldották a beiktatott lelkészpárt, majd köszöntők hangzottak. A gyülekezet ajándék-szolgálata az ősi földön való megmaradást, a maradék, maroknyi magyar lelki feltöltöttségét sugározta szét a közel 300 jelenlévő között. „ÉBREDJ, MAGYAR, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed… !” Az összeállítást, mellyel lelkészeiket köszöntötték a hívek, Wass Albert, Reményik Sándor és Jókai Anna gondolataiból válogatta a gyülekezet egyik presbiterasszonya. A haza földjének megbecsülése, szeretete, a kitartás és hűség üzenete volt ez a magyarságnak, csonka Magyarországnak, az Ormánságnak. Magyar ruhás lányok köszöntötték virággal a lelkészeket.
Mi az üzenet? Mi áradt szét piros-fehér-zöldben? Még élünk, itt, mi ormánságiak, még él ennyi év után is a magyar református az Ormánságban!!! A lelke él, sugározza a hitét, szeretetét, magyarságát. Él a református magyar ember, az összefogás és a szeretet példája.
A Lélek rendezte lelkészek és gyülekezetük egymásra találását. A beiktatott lelkészek Jeremiás próféta könyvének 29. részének 11. verséből kapták az Igét. A gondolatok a lélekben összehangolódtak: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” A lelkészpár egymást kiegészítve prédikált erről az Igéről. („Mi ketten alkotunk egy egészet”- mondták.) Elmondták, hogyan vezette őket Isten a főváros közeléből az Ormánságba. Istennek terve van velünk, a gyülekezettel és az egyénnel. Nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk- ez Isten tervének része. Fontos, hogy Istennek terve van veled, de célját csak Ő ismeri. Isten az Ő békességét kínálja nekünk, és reményteljes jövőt szán nekünk. Hallja meg, kinek van füle a hallásra, legyen békesség végre a gyülekezetben, s fogadja el ez a sokat nélkülözött gyülekezet Isten kinyújtott kezét, a reményteljes jövőt, melyet az Általa küldött lelkészpár szolgálatával kíván segíteni. Tudja meg mindenki: ÉL MÉG AZ ORMÁNSÁGI MAGYAR REFORMÁTUS, és bízik a békességet adó, reményteljes jövőben!
Isten végtelen csodája nyilvánult meg e napon. 300 ember szíve dobbant-, lelke rezdült egyszerre. Miért nem volt 39 éve lelkészbeiktatás Vajszlón? Miért volt ajándék ez a nap? Ennek sok oka van. De az ÚR kézbe vette a nyakas ormánsági „kálomistát”, kinek a szíve tele lett melegséggel, s végre utat találhat, mehet minden napon a Pásztor után.
A harminckilenc év akarva akaratlanul is már majdnem egy pusztai vándorlásnyi idő. Reméljük, ahogy’ a pusztai vándorlás negyven éve alatt a zsidókból egy nép lett: Izrael, és megérett a honfoglalásra, úgy a vajszlói gyülekezet is érett lett arra, hogy beiktatott lelkészei legyenek.
[…]
És lesz egy új világ,
Újra égni fog a láng,
Indulunk, és az út vár ránk,
Ébred a kopár táj.

És lesz egy új világ,
Álarcunk nem kell már,
Hisszük azt, hogy Valaki vár,
És újra áll a vár!
(a gyülekezet egyik fiataljának saját szerzeménye)

Álljon újra vár Vajszlón, az Ormánságban, a protestantizmus egyik bölcsőjében! Isten segítsen meg minket!

- Isten iránti hálából, két gyülekezeti tag-


Hírlevelünk archívuma





Vajszlói Református Társegyházközség 7838 Vajszló, Kossuth L.u.5., 73/485-147

Honlapkészítés